Aphex Plays

Megszereztük a tavaly sikeres közösségi finanszírozású kampányt maga mögött tudó szerepjáték, a Zombie Road RPG 1.3-as beta verzióját. Nyugi nem torrenteztük le, a Dragonmount kiadótól kaptuk, és a Mothership két különböző modulja közé pont be is illett, így nem fásultunk bele a space-biohorrorba! 

Na de mi is a Zombie Road?

Szóval a felvetés a következő: a játékban saját magunkat alakítjuk a zombi apokalipszis után. Nem előttünk történik a fertőzés, hanem már jóval utána vagyunk. Tehát egy olyan világban kell helyt állnunk, ahol már a mindennapi élet ahhoz idomult, hogy kint zombi hordák tengetik a mindennapjaikat, és kíméletlenül rád rajzanak, ha zajt csapsz. Az ehhez a nem kimondottan ideális helyzethez idomult világban a túlélők csoportokba verődve próbálják menedzselni az életüket. Mit csoportok, egyenesen frakciók dominálnak egy-egy területet. Az egyes frakciókat persze más dolgok motiválnak, vagy más dolgokban hisznek, így merőben más céljaik is vannak. Egy kis Metro 2033 zombikkal? Azaz Eger Metro 2025? - Simán, nyomjuk!  

A mi zombi apokalipszisünk után az emberek a Tesco és az Obi hodályában hoztak létre egy cukor kis kommunát (ezek az ordenáré épületek Felnémet és Eger között terpeszkednek a Nagylaposon – tényleg ez a tájegység neve!!!). Innen indultunk minden küldetésünkre, amik leginkább élelem és egyéb hasznos dolgok begyűjtését célozták meg. Hát igen, történjen bármi is, nagyon nehéz leszoknunk arról a merőben idegesítő szokásunkról, amit táplálkozásnak hívunk… Első utunk rögtön a Béke utcára vezetett, ahol mostanában még nap közben is rendszeresen látni zombikat, hát még az apokalipszis után, de az 5 alkalmas session alatt bejártuk a város nagy részét. Rejtő regénybe illő kézitusa alakult ki a bazilikában, menekültünk a belváros sétálóutcáiban, vadásztunk mutáns zombikra az egri kórház régi épületében (ami annyira le van pukkanva, hogy George A. Romero simán forgathatna benne, akár díszletek nélkül is), sőt végül a Török Fürdőben lelőttem az emberi ellenállás meg nem választott önkényurát, Eger volt polgármesterét, az ex-Jobbikos, Mirkóczki Ádámot. Ő testesítette meg a gonosz elnyomó hatalmat, minek rabigáját eképpen próbáltuk meg lerázni magunkról, és megtalálni azt a frakciót, akik hasonlatosan vélekedtek. Jó oké, még mindig először lövök, és csak utána kérdezek, de attól tartok alapvetően egy problémamegoldó vagyok, aki nem ijed meg a saját árnyékától. És bár tudom, hogy ez nem feltétlenül viszi előre a csapat túlélését bizonyos szituációkban, és gyakran tud hasznos lenni a futás, de hol van abban a móka?

Kalandjaink közben sikerült több fegyverünket is leamortizálni (ehhez csak egymás után kétszer kellett igazán szart dobni), Ati fokosát (!!!) kimondottan sajnáltam. Mennyire elképesztően menő már egy fokossal szembeszállni a zombi hordákkal eleve? A D6 rendszer sokszor nem volt a barátunk, bár egyet, néha akár kettőt is tudtunk módosítani a dobásainkon, és persze gyakran nyaltunk be 1-1 kitartáspontot, hogy találjunk is el valamit, főleg ha már a célzásra is elszórtuk a két akciónkból az egyiket. Mondjuk így visszagondolva, nem is dobtam magamhoz képest olyan sok szart, mint általában szoktam.

VERDIKT

A játék a következőket ígéri: Minimál előkészülettel dob be egy zombi kalandba, akár 10 perc előkészülettel. Ezt hozta is simán, kvázi a karakterlap elég, hogy indulhasson a kaland, és játékmester (JM) gyorsan le tudja darálni a szükséges infókat. Az, hogy saját magadat alakítod, nekem kimondottan tetszett, viszont van vele két gond. Egyrészt nem mindenki szeretné saját magát alakítani pont egy RPG-ben, aminek pont az lenne a lényege, hogy valaki más lehetsz (ezt többen is felvetették a csapatból), a másik pedig az, hogy így a világépítés eléggé elnagyolt marad a könyvben és sok terhet rak a JM-re. Még úgy is, hogy egy tűzben edzett, vérprofi JM-ünk volt, nem sikerült az ajánlott 7 alkalmat kihozni a játékból. Persze Eger nem egy nagyváros, ám erősen limitálta a lehetőségeket, hogy nagyon már nem volt hova menni. Budapesten vagy bármi nagyobb helyen máris jóval több variáció jöhet ki, ahol hosszabbra is simán elnyúlhat a kaland. A zombi téma nekem nem igazán érdekes (a többiek szerették), egyszerűen nem tudom komolyan venni. Filmekben is a Shawn of the Dead(Haláli hullák hajnala) az egyetlen, amit szeretek, de az is vígjáték.

Viszont az, hogy magadat adhatod egy RPG-ben, és olyan szituációkba csöppensz, melyek meglehetősen stresszesek, de minimum problémásak, lehetőséget ad egy kicsit jobban megismerni magad. Hogy reagálsz, mennyire figyelsz másokra, mi a number 1 prioritás, stb. És talán ez volt a leginkább érdekes ebben a kalandban. A JM nagyon ötletesen építette a frakciókat, és profin kapcsolódott egy-egy fura csoportosulás a nevezetes helyszínekhez. Születtek fura döntések is, amiken még később is sokat nevettünk. Például lecsalogatni a zombikat a Török Fürdőben, ahol épp egy Mexican stand-off szituációban vergődött a banda a boss fight kellős közepén, háááát … OK! Alapvetően nagyon lazán, fesztelenül teltek ezek az órák (Lehet több komolyságot kívánt volna a téma?). A D6-os rendszer nem túl optimális, sőt kicsit elhasznált már mostanra, viszont a cél az accessability (hozzáférhetőség) lehetett a tervezésnél, hiszen egy D6 van minden háztartásban. Nekem összességében tetszett a téma, a csapat egy része is szerette, bár egy Mothership vagy egy D&D szintre ne számítsatok, habkönnyű kaland olyan helyeken, amiket jól ismersz, de mégis máshogy!

Ilyen élőben a játék:

 Ha szívesen olvasnál hasonló tartalmakat, kövess a Facebookon is!