Egyik kedvenc mechanizmusom a lapkalehelyezés. A Carcassonne az egyik nagy úttörő volt ebben, egyben az egyik első nem dobok-lépek családi társasunk anno. Nagy ókori Róma rajongó vagyok így muszáj volt kipróbálni ezt a brutálisan csini játékot.
Féltünk kevesen leszünk a Carcassonne bajnokságon 3 hete a könyvtárban. Lehet nem másnaposan kellett volna menni, de hát ha pont így jött ki… Az ébredezésnek felérő első meccshez hozzá sem tudtam szólni a későbbi bajnok ellen, a második meccsen viszont a legeslegutolsó lapkára egy kanyar kellett, amivel be tudom kötni a harmadik földművesem, és elviszem a várak pontjait (behozva a kb. 30 pontos lemaradásom a 11 várral). Úgy vuduztam az utolsó lapkát, hogy Mel Gibson is megsüvegelte volna a Maverick forgatásán, simogattam a tetejét vagy fél percig, majd miután felfordítottam és megláttam a kanyart, hanyag eleganciával dobtam az asztal közepére kaján vigyorral az arcomon. Ritka az ennyire epic meccs a lapkalehelyezéses játékokban, az egész könyvtár a viking győzelmi csatakiáltásomtól zengett.
A Carcassonne alapjáték viszont némileg el tud laposodni egy idő után, így az ember a kiegek felé fordul, hogy feldobja az alapjátékot, és bonyolítson egy kicsit rajta. Vagy 20 kiegem lehet hozzá, igen, nos lehet kicsit túltoltam… De mi van, ha egy játék már alapból olyan, mint egy felturbózott szerb harci kakas Carcassonne éééés még a random lapkafelhúzást is valamennyire kiküszöböli?
A játék
A Magna Romában az ókori Róma egy-egy városrészét fogjuk felépíteni a játékban, s közben lehetőleg mi farmoljuk ki a legtöbb pontot a játék végén. Egy 25 lapkából álló, 5x5-ös városrészt kell megépítenünk magunknak, minden körben elhozunk egy lapkát, amely lehet adminisztratív épület (piros tető), lakóház (barna tető) vagy kulturális épület (lila tető), ráadásul ezeken a lapkák oldalán különböző alakzatok is vannak, és ahhoz képest milyen alakzatot (alakzatokat) tudunk összepárosítani, különböző jóságokat kapunk. Léphetünk a luxus áruk sávján, katonai hatalmat szerezhetünk, amikkel a provinciák pont szorzóit biztosíthatjuk, pénzt szerezhetünk, kis zöld emberkéket (mint a marslakók a vitaminos dobozról) fogadhatunk fel, melyeket az emlékműveinkre pakolhatunk, léphetünk a vallás sávon, ahol áldás-tokeneket kaphatunk, de győzelmi pontokat is gyűjthetünk velük. Ráadásul, ha egyforma színű lapkákat helyezünk egymás mellé, az erősebb jutalmat kapjuk. Amúgy semmi más lehelyezési szabály nincs, azon kívül, hogy élszomszédos legyen egy már lerakott lapkával!
A lapkáinkat egy piacról hozzuk el, úgy hogy a körünk végén maximum 2 lépést tehetünk az éppen felvett lapkánktól (átugorhatunk más játékosokat), lefoglalva a lapkánkat a következő körre. A lapka elvétel/lehelyezés mellett, lehet emlékműveket építeni (a deluxi kiadásban pofás kis miniket kapunk ezekből), lehet a katonai hatalmat beváltani a provincia kártyákon (ezekből három játszik egy játékban), vagy kifarmolhatjuk az összes jutalmat az áldás-tokenünkkel egy már lehelyezett városlapkánkon. A játék fix 24 fordulón keresztül pörög. Mondjuk ez a nem legjobb kifejezés rá, de erre visszatérek a verdiktben. Aki a legtöbb pontot szerzi, Róma über-építésze lesz, és megnyeri a játékot!
Verdikt
Külcsín
Kimondottan csecse a játék! A doboz nagyon megkapó, a lapkák szépek, a minik is rendben vannak, sőt külön rendezőt is adnak hozzá. A doboz bazi nagy: sztenderd 39x39 centis, de jóval magasabb, mint egy TTR vagy GWT. A játékszabály 24 oldalas, valószínűleg a legaprólékosabban kidolgozott 2 oldalas szabály, amit eddig láttam. 3 perc alatt lehet tanítani, szóval nem értem miért ilyen hosszú, de cserébe a szabálykönyv is nagyon szép, sok csudi grafikai ábrázolással! A minik nagyon pofásak, és még az insert is tök jól használható.
Játékmenet
A játék végtelen egyszerű, hiszen nincs lehelyezési szabály. Ámde nyílván úgy szeretnénk lerakni a lapkánkat, hogy minél több ikont tudjunk párosítani, ezáltal minél több jutalmat farmolhassunk. Az sem hátrány, ha a provincia kártyák küldetéseit is csinálgatjuk, no meg persze pénzt is gyűjtsünk (nagggyon keveset lehet), hogy emlékműveket is tudjunk építeni. Szóval egyszerű, de meglehetősen mély, elég sok mindenre kell figyelni. Emiatt nemhogy nem pörög, de be is tud lassulni mire a játékos átbogarássza melyik lesz a legjobb következő lapka. Pár játék után ez gyorsabb lesz, de a 30 – 90 perc a dobozon némileg túlzás, és legoptimálisabb esetben is 35 perc/játékos, de ehhez már vágni kell a gémet, mint Piroska néni a mangalica szalonnát. Amikor viszont bejön kettes-hármas kombó, na akkor gondolatban (nagyképűbbek a valóságban is) megveregetjük a vállunkat az elégedettségtől. Mivel muszáj diverzifikálni (egy kicsit mindent is csinálni), ezért a játék végi pontszámok elég szorosak, nehéz megmondani ki fog nyerni.
Meglehetősen alulértékelt játék, ami amellett, hogy nagyon szép asztalképet hoz a játék végére, elképesztően jó ár-érték arányt tud felmutatni. Hozza, amit ígér, egy kvázi bonyolított Carcassonnét/Cascadiát, ám emiatt hosszabb is a játék. Talán ezért nem lett nagy siker. 15K alatt ez egy kimondottan jó vétel!
Egyedül: - (nem szólózok, de jónak tűnik az egyszemélyes mód)
Ketten: 7.5/10 (ez ketten a legjobb; egy olyannal, aki vágja és nem tököl)
Hárman: 6.5 - 7/10
Négyen: 5.5/10 (szörnyen elhúzódik, főleg, ha van APs, plusz nem akarok 2,5 óráig játszani egy ilyen játékot)
Ha olvasnál még hasonlókat, kövesd be a Facebook oldalam!
Itt pedig jó kis Dice Tower ajánló:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
