Aphex Plays

Új cikksorozat indul Hidden Gems név alatt, ahol olyan társasok kerülne górcső alá, melyek nem váltották meg a világot, de valamiért mégis érdemes foglalkozni velük. Ezeket többnyire nem adták ki magyar kiadók, esetleg mostanra OOP-k lettek, vagy olyan kickstarteres kiadások, amik végül nem kerültek kiskereskedelmi forgalomba. Előre elnézést kérek az olvasóimtól, ha ezek után kedvet kapnának 1-1 játékhoz, amit meglehetősen nehéz vagy drága lesz beszerezni! Az első cikk fókuszában Fabrice Besson 2008-as játéka, a Giants, fog állni, az Inist, Kemetet, Cycladest is jegyző Matagot kiadótól. Azaz a szobraink fognak állni, de ők is csak akkor, ha jó a talpuk és nem dőlnek el.

A játék BGG oldalán található magyar szabályt mindössze 186 alkalommal töltötték le, így feltételezem, a játék nem túl ismert kishazánkban. Pedig gyönyörű, igen még a mai szemmel is, pedig a CMON és társai mindent megtettek, hogy a minifigura-kultúra őrület már csúcsra legyen járatva.

A játék

A játék a Húsvét szigetekre repít minket, méghozzá az 1200-as évekbe, amikor az őslakosok és kultúrájuk a fénykorukat élték és a helyi törzsek egymással kezdtek versenyezni ki tud szebb és nagyobb moai-okat (óriás fejes szobrokat) állítani. Pontosan erről a versengésről szól a játék, ahol a játékosok egy-egy törzset személyesítenek meg és a törzs tagjainak a térképre helyezésével helyükre szállítják a szobrokat.  

A játék kockadobással indul, ami meghatározza hány darab és milyen méretű szoborra tudunk licitálni. Igen, el kell döntenünk hány törzsjelölőt és hány munkást ajánlunk fel a szobrokért. Majd a szobrunk egy dezignált kiinduló helyre kerül, és csak rajtunk múlik, melyik pontra szállítjuk el az embereinkkel. Azaz nem csak rajtunk, hanem a többieken is. Sőt igazából nélkülük nem fogunk a térkép másik oldalára érni, ahol jóval több pontot kapunk a szobrainkért. Ugyanis minél messzebb visszük a szobrokat, annál több pontot fognak érni. A szobor mérete (1,2 vagy 3) pedig felszorozza ezt a pontot. Tehát egy 3-as szobrot egy 9 pontos helyre helyezni 27 pontot fog jelenteni. Egy hármas szoborhoz pedig minden hexára 3-as erősségű szállítóerő fog kelleni.

Ezt csak a többi játékossal egyszerre tudjuk megtenni, így ha valaki elindul egy irányba, gyakran minden más játékos is arra fogja lehelyezni az embereit, kialakítva egy óriás karavánt. Nem, nem, ez nem egy kooperatív játék! Kicsit sem! Ha más törzs tagjait használva szállítjuk a szobrunkat, minden ember után egy pontot fog kapni az ellenfél. Akkor megéri egyáltalán ez a módszer? Hát persze, de nem minden esetben. Ez teszi egy nagyon érdekes pick-up-and-deliver (fogd meg és szállítsd le) típusú játékká a Giants-t.

Minden törzsnek vagy egy varázslója is, akit különböző akcióhelyekre is küldhetünk.

- Lehet vele újabb törzsjelölőt szerezni (ezek a licithez és a szállított szobrok megjelölésére jók – ha nem érsz be a szobroddal és nincs ilyened, a következő körben valaki más elviheti, sorry),

- fejdíszt (cuki piros sapik 3 formában) készíteni, amit szintén elvihetünk a szobraink fejére pontokért,

- új törzstagokat felfogadni

- és fát farmolni (a fával egy törzstagot lehet helyettesíteni szállításkor). A sziget fakészlete mindössze 7 darab hexán található, és ha elfogy, nincs több fa a játékban! Ez bizony nagggyon tematikus húzás volt a tervezőtől, ugyanis mivel a fa kötötte meg a táptalajt a szigeten, s ezután a szél egyszerűen lefújta azt az óceánba, feltehetőleg emiatt halt ki ez a korához képest nagyon fejlett civilizáció.

Miért szeretem?

Amellett, hogy nagyon tematikusra sikerült játék, a korához képest fantasztikus komponensekkel bír, amik ma is megállják a helyüket, sőt! Minden törzs figurái eltérnek a többi törzstől, a törzsfőnök és a varázsló is egyedi minden törzsben, sőőőt még a karton paravánok is különböző grafikát kaptak. A szobrok igényesek, bár némelyik talpa nem egyenletes, így ezek billegnek kicsit. Talán a fa jelölők nem túl funkcionálisak, mert könnyen gurulnak mindenfelé. Az összkép akkor is pazar, öröm ránézni az asztalra.

A mechanizmusok egyszerűek, de jól simulnak egymáshoz. A licit gyors, a munkáslehelyezés már kevésbé, viszont annál feszültebb megtippelni, hova lenne legjobb letenni a törzstagod és melyiket. Komoly döntés az is, mikor és hova játszod ki a varázslód, csakúgy, mint a 3 munkaerővel felérő törzsfőnököd, aki ráadásul még varázsló akciót is tud csinálni két fél tabletért. Ez nem area-control (területfoglalós), hanem area-management(területmenedzsment?) játék, hiszen nem számít, ki van többségben egy-egy hexán, az számít van-e ott elengedő munkaerő a szobrok szállítására. Így keményen izzad az ember tenyere, hogy valaki ugyan rakjon már be még egy embert arra a hexára, mert félúton meg fog állni a szobrom! Pontosan ettől lesz parádés minden forduló, hiszen alapvetően muszáj vagy segíteni a többieknek, de azért csak annyit fogsz, amennyi neked feltétlenül kell. Ha pedig ő elszámolta magát, az ő szobra nem ér be most. Persze meg tudja jelölni egy törzs jelölővel, amitől egy vicces svájcisapkás maui marad majd a térképen, ám ha azzal számolt, hogy beér és nincs már ilyen jelölője, akkor az bizony szabad préda lesz a következő körben! A szobor-transzport kegyetlen, megalkuvást nem tűrő vállalkozás!

Nem sokkal megjelenés után sok bírálatot kapott a játék, hogy túl hosszú és darabos, ezért maga a szerző publikált egy gyorsabb játékvariánst, amiben több munkással és eggyel kevesebb szobortalppal kezd mindenki. 5 játékossal még így is el tud húzódni, de mivel szinte állandó interakció van benne, nem lesz unalmas. Mi csak így toljuk, mert jobb, nem döcög az elején se, így élvezetesebb. Újabb érdekes motívuma a játék utóéletének, hogy a sok panasz miatt a szerző kicsit streamline-olta (kiherélte) és kiadták Rapa Nui néven újra, az viszont nem lett túl népszerű, amit a 7165. helye is bizonyít a BGG-n.

 Ha olvasnál még hasonlókat, kövesd be a Facebook oldalam!