Az ókori Róma minden kétséget kizáróan a kedvenc történelmi korszakom, bebizonyította, hogy még a görögöknél is jobban tud működni a demokrácia, sőt diktatúra alatt is lehet progresszíven fejlődni, ha a megfelelő értékek vannak középpontban. Épp Steven Saylor zseniális Roma Sub Rosa regényciklusát olvasom újra, így nem is eshetett be jobbkor a Róma dicsősége. Nézzük milyen lett!
Külcsín
Attttttttyaég! Ez a játék gyönyörű! Elképesztően néz ki az asztalon! A nagy kerék a központi területekkel pedig különösebb mechanikus blikkfang nélkül összeilleszthető, nem kell MacGyvernek lenni az összerakásához. Egyszerű, de nagyszerű! Az akril épület-tokenek pazar megoldás, amik egy jól használható insertet is kaptak. A többi komponens is nagyon minőségi, egyszerűen öröm ránézni a játékra.
’A kocka el van vetve.’ – fenéket! Ebben a Rómában nincs kocka, itt nagy provincia tárcsa van!
Mechanika
A játékban a legtöbb dicsőségpontot próbáljuk megszerezni. Az építés fázisban a saját területünkre lepakolt épületeinkért egyből tudunk zsákolni pontokat, majd ezeket az épületeket használva tudjuk építeni a templomunkat, szavazni a fórumon, katonákat küldeni a barbárok leküzdésére, kereskedelmi kártyákat szerezni (ezeken van egyszer használatos képesség, vagy játék végén kiértékelhető szettek is gyűjthetünk) vagy épp némi sesterciuszhoz is juthatunk. Viszont csak a felénk néző területre tudunk építeni és csak az azon található épületeket tudjuk használni a munkásainkkal. A korszak végén a tábla el fog forogni előlünk. A forgás irányát és mértékét (1 vagy 2 terület) egy eseménykártya határozza meg. Így előfordulhat, hogy az első körben felépített épületed soha nem jön vissza hozzád, vagy például az, hogy soha nem fogsz kezdeni a játékban.
’Jöttem, láttam, győztem.’ – próbálj úgy nyerni, hogy sosem te jössz először!
Ráadásul még ármánykodnod is muszáj. Na nem kötelező, de ha nem rakod le az ármány-korongod, akkor a blokkolva maradnak a duplázó korongjaid, amik bizony nagyon jól jönnének a köröd folyamán. Tehát a játék kvázi rákényszerít, hogy beáldozd valamelyik munkásod (amikből elve nagyon kevés van), hogy jobban járj a következő körben. Persze ha már látod, hogy fogsz kapni is, akkor még inkább muszáj, hiszen, lehet minden duplázód blokkolva lesz ebben az esetben.
Az ármány korongokon lévő illusztráció félelmetesen hasonlít egy dugványozó pisztolyra, de akkus csavarozó is lehetne. Persze miután alaposabban megnéztem, leesett, hogy ez egy tőr, amivel épp leszúrnak valakit. ’Te is, fiam, Bluetooth?’
’Minden dolog tanítómestere a tapasztalat.’ – Pár játék mindenképp kell, hogy ráérezz mikor érdemes ármánykodni és kivel!
Verdikt
Amellett, hogy frenetikusan szép, nagyon tematikus is. Nem is túl bonyolult, építés, majd munkáslehelyezés akciókért. Ötletes, a felzárkóztató mechanizmus, amivel új munkásokhoz juthatunk (ha valaki elér egy mérföldkövet és kiváltja az új munkását, az lejjebb csúszik eggyel, így könnyebb lesz a többieknek elérni azt). Jó ötlet, hogy a kör végi adóztatást lehet dupla pénzért is csinálni, de ez dicsőségbe kerül, hiszen sanyargatod a népet. A szavazás és a templomépítés is látványos, tartalmas, ahogy a légiók szétosztása is. Az utolsó kör abszolút az időzítésről szól, mikor szavazol, mikor küldesz be légiókat, melyik hozzád forgott épületet mikor használod, így igen adaptív játékstílust igényel a Róma dicsősége!
’Legnagyobb ellenséged mindig ott bujkál, ahol utoljára keresnéd.’ – általában jobbra ül tőled!
Viszont ha az utolsó kör előtt azt veszed észre, hogy feléd fog forogni 2-3 ármánykorong és te inkább pénzt szereznél vagy megépítenéd a templomod következő szintjét, vagy bármi mást csinálnál, amivel előbbre jutnál a játékban, ne tedd! Kénytelen leszel te is ármánykodni, vagy duplázó korongok nélkül kényszerülsz letolni az utolsó kört, és úgy nem igazán lesz esélyed!
Ha sokallnád az ármánykodást, vagy zavar, ha lebontatják a templomod elemeit, van egy fegyverszünet variáns is, ahol nem aktívak az ármánykorongok. Az óramű variáns pedig kiiktatja az eseménykártyák tárcsaforgatását, így egy sokkal jobban tervezhető variánst kínál. A kémek és szövetségek modult pedig még ki se próbáltuk.
Nem tudom hárman működne-e. Így simán kaphat az ember a második körben egy tök üres provinciát. Ezt tipikusan ketten vagy négyen játszanám, de leginkább négyen. Ketten csakis az óramű variánssal. Az ára igencsak borsos, de ha sokszor előkerül, simán megéri. Jól összerakott, szuper kis tematikus euro, nem kevés gonoszkodással.
Bocsi a sok Julius Cézár idézetért!
Ha olvasnál még hasonlókat, kövesd be a Facebook oldalam!
A képek forrása a BGG. Itt egy jó szabálymagyarázó videó is:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
